MGMT – Indie Rokkers (2005)

Eskü, nem a címe miatt, de ez a kedvenc MGMT-számom. Kissé ki is lóg az életműből, meg viszonylag korai is – remélem, nem bánjátok. Baromi rég nem hallottam, ezért rákerestem az imént, és kiderült, hogy készült hozzá egy ilyen elképesztően fáraó videó. Iszonyatosan szexi dal egyébként. Arról szól, hogy… Na jó, szerintem viszonylag könnyedén kitaláljátok, miről szól. ;)) Azon kívül, hogy a szívemből. Mármint szól.

Nem bók volt, szívből szólt.

mesterseg replied to your video: French Films – You Don’t Know (2011) Próbálom…
Hol van az a srác aki tudja Hogyan kell a vírusokat szétpogózni újra Akár French Filmsen is
Mindig ugyanúgy csak várlak / én szeretnélek, de nem dzsanázlak / eljön az a nap, mikor itt leszel / és én nem engedlek el :’(
Persze akár azt is írhattam volna, hogy “én szeretnélek, de nem blamállak”, az talán még inkább rám vall. (:

French Films – You Don’t Know (2011)

Próbálom magam szoktatni a gondolathoz, hogy kihagyom a mai koncertet. Egyelőre még elég nehezen megy, szóval az is benne van a pakliban, hogy este fogom magam és nekilódulok. Sajnos, tényleg képes vagyok ilyesmikre. Egy januári péntek délután például a fejembe vettem, hogy aznap meglepem magam egy rövidnadrággal. Ez az én esetemben, ugye, többszörösen specifikus, mert irtózom tőle, egy ilyen szükséges rossz, és fúj, hordják a gyerekek az óvodában, másrészt finnyás vagyok, egyszerűen nem tetszenek, harmadrészt pedig alig találni a méretemben. Van egy XS-esem például, de az meg pocakban alig ér be. :( Na, mindegy azon a januári délutánon végül is találtam egyet, ami csodák csodája, de tényleg. Az mondjuk más kérdés, hogy még egyszer sem volt rajtam – címke, ár, még minden rajta figyel. Viszont felbuzdulva a rendkívüli élményen, vásároltam egy másikat is a télen. :D Éljenek tehát a racionális döntések! Itthon kell ma maradnom. Képes vagyok rá.

Csak egészség legyen ˜– meg indie! A többit megvesszük, bármilyen csórik vagyunk is.

Idejét sem tudom már, mikor töltöttem itthon péntek éjszakát, azt viszont igen, hogy ez az elmúlt már a második éjjel volt az évben, amikor be kellett magam vonszolnom az ügyeletre, annyira geciszarul voltam. Nem nagy para, ezúttal legalább nem a szívem baszakodott, így akár tovább is tesztelgethettem volna az ún. alternatív gyógymódokat, amelyeket előszeretettel tesztelgettem az utóbbi időben. A bebaszásról például kiderült, hogy ilyen vírusos szarok ellen nem igazán használ, a pogó viszont pompásan kezeli azokat. De tényleg: úgy két hónapja egy egri Popméter-bulkón álltam, amikor így hajnal felé közeledve egyszer csak felcsendült ez a csodás okospunk-hymnus. És akkor így egy pillanat erejéig elgondolkodtam, hogy bazmeg, mégiscsak vidéken vagyunk, itt igazán kár lenne finomkodni, meg moderálni magunkat. Úgyhogy módszeresen neki is mentem néhány embernek, hátha történik majd valami. Történt is. Egy ilyen félórás önfeledt pogóroham. De így annyira önfeledt volt, hogy kicsit meg is rettentem magamtól, ugyanis valahogy felborítottam az egyik legeslegjobb brómat. Tudi, a random melák MC Cob’ot, akitől a tavalyi Rakéta feszkón eléggé be voltatok gazolva. :DD Szóval értitek: ezzel satnya kis testtel földre küldök egy mázsa feletti férfitömeget. Hát mégis mi lakozhat bennem ilyenkor, kisfaszom?! A végén meg már mindegy volt, hogy épp Neutral Milk Hotel szól-e vagy sem, mi gőzerővel rontottunk egymásnak, vagy épp ugrottunk egymás nyakába. Persze nekem olyan 2-3 számonként ki kellett állnom a szélére kicsit összekaparni magam, mert a belem majd kiköptem, de legalább frankón kiizzadtam magamból a szemét vírust. Úgyhogy ha tudtok valami jobbféle pogópárét, akkor ne habozzatok, mert minél előbb gyógyulnék! Köszönöm. Addig pedig itthon töltöm az egyébként züllésre szánt estéimet. Rohadt szépek ám ezek a józan hétvége délelőttök! Meg a délutánok is, hát hogyne: a mai nagybevásárlás előtt például középkori étteremben lakmároztam, most pedig lépek is babát fürdetni! Már hallom a nevemet kiabálni.

Tudom, hogyan kéne szólnia, de nem akarom, hogy úgy szóljon, mert akkor olyan lenne.

Nopopkids Zolika a Fran Palermo dobosának arra, hogy “nem úgy kéne szólnia a pergőnek”. (via langadi)

Reakció: “VAN, AKI A SZART IS SZERETI!”, majd sértődött távozás a backstagebe.

Amúgy soha ne játszatok ilyen fancy helyeken, mert rohadt nyomasztó az egész. Profi zenekarok, profi hangosítók, takarodj már. Na mindegy, a szervező egy cukipofa volt, és a koncertünk is vállalható lett.

(via nopopkids)

Haha, így full depiben, minden porcikámmal fájva töltöm az egész napot, és akkor ez egyszercsak megnevettet! Köszönöm.

(via nopopkids)

Source: langadi